OpenID4VP
Az OpenID4VP, azaz OpenID for Verifiable Presentations, az a protokoll, amellyel egy tárca egy vagy több hitelesítő adatot mutat be egy ellenőrzőnek egy kérésre válaszul, hogy az ellenőrző kibocsátónkénti külön integráció nélkül tudja ellenőrizni azokat.
Az ellenőrző fél egy presentation request-et küld, amely leírja, mire van szüksége, akár átirányításként egy same-device folyamatban, akár QR-kódként, amelyet a birtokos a tárcájával beolvas egy cross-device folyamatban, és a kérés lehet egyetlen állításra vagy egy teljes hitelesítő adatra vonatkozó. A tárca értelmezi a kérést, egy lekérdezési nyelv, például a DCQL segítségével megállapítja, mely tárolt hitelesítő adatok elégítik ki azt, és megkéri a birtokost, hogy hagyja jóvá, mely hitelesítő adatokat és állításokat osszák meg, mielőtt bármi elhagyná az eszközt. Az ellenőrző ezután az eredeti kibocsátói aláírásokkal szemben ellenőrzi a választ, és ahol szelektív adatfeltárást alkalmaznak, megerősíti, hogy csak a felfedett állítások kerültek nyilvánosságra, míg a többi rejtve maradt, anélkül hogy ez megtörné a bizonyítékot. Az OpenID4VP mind az online bemutatást támogatja, ahol a tárca közvetlenül az ellenőrző fél háttérrendszerével kommunikál, mind a Bluetooth-on vagy NFC-n keresztüli proximity bemutatást a személyes ellenőrzésekhez, például egy üzleti pénztárnál végzett életkor-ellenőrzéshez vagy egy határátkelőhöz. Az OpenID4VP az a bemutatási protokoll, amelyet az EUDI tárca használ az eIDAS 2.0 alapján, így bármely azt támogató ellenőrző fél elfogadhat hitelesítő adatokat az EU bármely pontján kibocsátott tárcákból anélkül, hogy minden egyes nemzeti tárcaszolgáltatóval egyedi integrációt kellene egyeztetnie. Mivel a birtokos minden egyes adatfeltárást kifejezetten jóváhagy, egy ellenőrző fél soha nem kap több adatot, mint amennyit kért, és a tárca nyilvántartást vezet arról, mit osztottak meg és kivel.
Kapcsolódó fogalmak
Mi akadályozza meg az ellenőrző felet abban, hogy az OpenID4VP-n keresztül a szükségesnél több adatot kérjen?
Nem az ellenőrző fél, hanem a tárca dönti el, mi hagyja el ténylegesen az eszközt. Pontosan megmutatja a birtokosnak, mely hitelesítő adatokat és állításokat kéri a kérés, a birtokos pedig jóváhagyja vagy elutasítja ezt a konkrét adatfeltárást. Az ellenőrző fél bármit kérhet, de semmi sem kerül megosztásra, hacsak a tárca birtokosa az adott pillanatban hozzá nem járul a kéréshez.